A gyerekek világa
 
Különös:
ha a gyerekek meg akarnak javítani valamit,
gyakran azzal rontják el,
akkor sírnak, amikor mi nem tennénk,
ha pedig mi sírunk, nem értik, miért,
amiért mi törjük magunkat,
értékelten holmi a számukra,
ha aggódunk,
hogy összekoszolják magukat a sárban,
ők várat építenek,
s ha háborúsdit játszanak,
tulajdonképpen béke van.

xxx

A dél felé hajló, téli horizont fölé 
kigördült a fáraók eleven napja.

Az égbolt windows-kék magaslatain
kecses fehér vonalat húz egy repülőgép.
 
Testem váladékával, mint fivérem, a farkas,    
megjelölöm a hóban, amerre járok. 
 
E pillanatban, ó, türelmes örökkévalóság,
halhatatlan vagyok.
 
 

xxx

Nem állítom, hogy képes vagyok szeretni.
A szerelem számomra túl nehéz teher.
Csupán az állatok s a szentek bírnak meg vele.
Mit mondhatnék minderről? Hogy túlságosan  
gyenge vagyok, s már egy röpke pillantás is
kikészít, ha egy agyonhajszolt ló vagy vágóhídra
hurcolt marha szemébe nézek?
Nem, képtelen vagyok szeretni. Amit érzek,
a fájdalom csupán.
És nem akarom, hogy engem bárki szeressen.
 
 
xxx

A harangok delet ütnek.
Egy ligetben fekszem a padon.
A fák zöld csillogásán át az eget bámulom.

Az evólúció megfeledkezett rólam –
Bennem még az éden nyilvánvaló maradványai.
 
 

 
xxx

Fehér domb
a kék égbolttal
szemközt.
Fagyos
hórög
a tenyeremben.
Verset írok,
istenem, ötven felé közeledve,
verset írok.

      Tóth László fordításai